4.3. A félvariogramok sajátosságai

---

A félvariogram legfontosabb tulajdonságai a következők:

• A folytonosság a függvény növekedésének mértékéből látható.
  2. ábra: Empirikus félvariogram és szórásfüggvénye (Füst A. nyomán 1997)

• Röghatásnak nevezzük a félvariogram tengelymetszetét. Ennek nagysága egyrészt a vizsgált paraméter , távolságon bekövetkezett mérhető nagyságú változásával, másrészt azzal magyarázható, hogy a mérés, illetve az elemzés során a mérési mód és a műszer pontatlansága miatt véletlen jellegű hibát követünk el.
• Hatástávolság alatt azt a távolságot értjük, amelyen belül a minta még hatást gyakorol a környezetére. Ezen a távolságon túl a minták gyakorlatilag függetlenek egymástól.
  A minták környezetre gyakorolt hatása a távolság növekedésével az autokovariancia függvény tendenciáját követve csökken. A félvariogramon a hatástávolságot annak a pontnak az abszcisszája jelenti, amelynél a függvény értéke állandósul.
• Stacionárius a paraméter, ha a félvariogram kezdeti emelkedés után h esetén állandósul, instacionárius, ha h akkor . Ez utóbbi jelenség olyankor tapasztalható, ha a vizsgált paraméter változásában szabályos trendjelleg érvényesül (például széntelepek fokozatos elvékonyodása vagy a csapadék északnyugat–délkeleti irányú csökkenése a Bakonyban). Megfelelő fokszámú trend leválasztása után a paraméter maradéka (a trendtől való eltérés) stacionárius lesz.
• A félvariogram C + C₀ értékét, amely megközelítőleg a szórásnégyzettel egyezik meg, küszöbszintnek nevezzük. Maga a C érték ugyanakkor a redukált küszöbszint.
• A vizsgált paraméter izotrópiája vagy anizotrópiája a különböző irányokban számított félvariogramok összehasonlításából látható. Ha a félvariogram felszálló ágai az eltérő irányokban különböző meredekséget mutatnak, és a hatástávolság irányonként változó, akkor a paraméter anizotrop jellegű. Izotrop paraméternél a hatásterület körrel, anizotrópiánál ellipszissel közelíthető.

---

---

---

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőoldalára!